Dominika pálmái: Még a tapasztalt világutazók is meghatódottan vágnak neki egy Karib-tengeri útnak. Ez a világ ugyanis úgy él a tudatunkban, mint valami elvarázsolt, különösen csodálatos darabja a Földnek.  Több, mint fél évezrede Kolumbusz nekivágott az ismeretlennek, hogy a földtekét keletrôl megkerülve érje el Indiát, a fûszerek, a mesés Kelet világát. S ahogy várta, valóban mesés világra lelt, csakhogy nem Ázsiát, hanem Közép-Amerika egyik csodaszép szigetét pillantotta meg a régi idôk tengerésze az árbóckosárból. S mikor Kolumbusz első újvilági útján partot ért Hispaniola szigetén, a mai Dominikán, úgy érezte, a földi édenkertet találta meg. S ha jellemezni szeretnénk Dominikát, ma sem találnánk találóbb szavakat rá. Az egyik oldalon a Karib-tenger, a másikon az Atlanti óceán valószínűtlenűl kék, átlátszó víze, amelyben a szivárvány színeiben pompázó halak kergetôznek, a hófehér föveny, s a víz fölé hajló pálmafák látványa valósággal elvarázsolják az embert. Anélkül, hogy belegázolna a tenger habjaiba, hogy belefeküdne a símogató fövenybe, s alulról nézné a pálmafák levelei között átcsillanó napsütést. A látvány önmagában is megigéző.